A rakétáknál olcsóbban és egyszerűbben is szállíthatna a jövőben embereket, műholdakat és egyéb anyagokat az űrlift, amelynek különböző prototípusait hét német és japán diák kutatócsoport mutatja be a héten az Európai Űrliftversenyen (European Space Elevator Challenge), a németországi Garchingban. A két-három kilogrammos terhet elbíró modellek egy százméteres kötél mentén emelkednek fel egy ballonhoz a versenyen. A cél, hogy a fiatal kutatók érdeklődését felkeltsék az űrlift ötlete iránt, és kiépüljön egy közösség – közölte a megmérettetést szervező Müncheni Műszaki Egyetem rakétatechnikai és űrutazási tudományos munkaközössége (WARR). A legjobb csapat pénzjutalomban részesül.
„Az a fontos, hogy alkalmazhatom mindazt, amit fizikából és informatikából tanultam” – mondta az egyik versenyző. A fiatal kutatók által kitalált rendszerek többnyire csigákkal dolgoznak, amelyek a kábelre feszülve mozgatják felfelé a kapszulát. Az egyelőre megoldatlan központi kérdéssel, hogy létezhet-e a több ezer kilométer hosszúságú kötél elkészítéséhez alkalmas anyag, csak kevesen foglalkoztak.
Forrás: universetoday.com
A tudósokat évtizedek óta érdekli az űrfelvonó ötlete. Pusztán matematikai alapon a konstrukció könnyen elképzelhető, az elmélet gyakorlati megvalósítása azonban a kötél anyagánál akadályokba ütközik. Mintegy 36 ezer kilométer magasságban, ahol az úgynevezett geostacionárius pálya is található, a nehézségi és a centrifugális erő egyensúlyt tart. Így itt egy lehetséges űrállomás stabil ponton mozogna a Föld körül, a bolygó mindig ugyanazon pontja felett lenne. A geostacionárius műholdak is ebben a magasságban repülnek. A felvonó földi állomásának fizikai okok miatt az Egyenlítőn, lehetőleg vízben kell lennie – emiatt hatalmas kiterjedésű területen kellene repülési tilalmat bevezetni.
Forrás: reddit.com
Tobias Ortmann, a verseny projektvezetője szerint ezek már alaposan átgondolt tények, a kötél anyaga viszont problémát jelent: „az acélkötelek több kilométer után érik el határértékeiket, ahogyan az a függőhidaknál is látható”. A kutatók e célból jelenleg a grafén nevű nanotechnológiai anyagot vizsgálják, amely tulajdonképpen egy egyetlen atom vastagságú grafitréteg.
A kötél mellett annak kérdését is meg kell oldani a megvalósításhoz, hogy hogyan és milyen sebességgel lehet egy ilyen hosszú kötelet felvinni az űrbe. A rakétasebesség nem jöhet szóba: egyes kutatók szerint óránkénti 200, mások szerint 600 kilométeres sebességről lehet szó. Mindkét esetben napokig, akár egy hétig is eltarthat az út. Ortmann maga is elismerte, hogy távol állnak még a megvalósítástól. „Az igazi kérdés az, vajon még ebben az évszázadban sikerül-e” – jelentette ki a szakértő.
