A McKenzie gyógytorna Robin McKenzie nevéhez kötődik. A nemzetközileg elismert szakember a gerincpanaszok diagnosztizálására és kezelésére egy teljesen új koncepciót dolgozott ki. Az eredmények a kutatók figyelmét is felkeltették, a McKenzie módszer a gerincpanaszok gyógyításának egyik leghatékonyabb módja napjainkban. A szakképzett terapeuták több, mint harminc éve alkalmazzák a speciális gyógytornát a különböző mozgásszervrendszert érintő problémák vizsgálatára, illetve kezelésére.
Már egy-két alkalom után érezhető javulás
Nem véletlen lett ilyen népszerű módszer a McKenzie gyógytorna. A McKenzie módszer holisztikus elvrendszeren nyugvó kiindulópontja: „Figyelj a betegre!”.
A gyógytorna nem csupán a panaszok enyhítésében segít. Megszünteti a kiváltó okot, méghozzá úgy, hogy a páciensek kezébe is alkalmazható tudást ad: a kezelés részeként az érintett a saját otthonában végezheti el a személyre szabott gyakorlatokat.
A McKenzie terápia alapvető célja, hogy a páciens ne függjön a terapeutától. Ez a gyógyító szemlélet nem csupán az akut és krónikus panaszok javulását, hanem a hosszú távú tünetmentességet valósítja meg. Ezért is számít annyira hatékonynak a McKenzie módszer.
A szakember legelső lépésként egy alapos vizsgálat segítségével tárja fel a fájdalom feltételezhető okát, intenzitását és kiterjedését. Megnézi, hogy a panasz mutat-e bármilyen kiszámítható tényezőt, életmódbeli sajátosságot, például, hogy csak megszokott tevékenység végzése során jelentkezik, vagy állandó, illetve kiszámíthatatlan jelleggel. Minden tényező árulkodik a mozgásszervrendszer általános állapotáról, illetve hatással lehet a végső diagnózisra.
A legtöbb mozgásszervi panasz gyógytornával eredményesen kezelhető, de előfordulhat, hogy kiegészítő szakorvosi segítségre lehet szükség a teljes felépüléshez. Ezt minden esetben a terapeuta dönti el, ő tesz javaslatot arra vonatkozóan, hogy szükség-van e komplex kezelésre.
McKenzie torna a gyakorlatban
Már önmagában a vizsgálat is mozgással jár, hiszen ahhoz, hogy a szakember komplex képet kapjon a problémáról, különböző ismétlődő mozdulatokat alkalmaz a diagnózis felállításához. Megfigyeli, hogy milyen mozgások okoznak fájdalmat, illetve hogy mikor érzünk enyhülést. A szempontok mindegyike fontos információt hordoz magában. A vizsgálat végén a problémánk besorolhatóvá válik a következő három csoport valamelyikébe:
• A Derangement szindróma a leggyakoribb, ilyenkor az ízület mozgását mechanikai okok gátolják. Jellemző, hogy csupán bizonyos mozdulatok során jelentkezik a fájdalom. Célzott kezeléssel a probléma meglehetősen gyorsan csökkenthető.
• A Diszfunkciós szindrómát a szövetek letapadása, rövidülése váltja ki, a panasz rendszerint újra és újra visszatér. A mozgástartomány beszűkül, azt túllépve fájdalom jelentkezik. A javulás több időt vehet igénybe, és a kezelés is kellemetlenebb lehet, de a probléma jól kezelhető.
• A Poszturális szindróma a tartásproblémák következtében alakul ki, gyakori az irodai dolgozók körében. A fájdalmas tartás korrigálásával általában a panaszok is eltűnnek, mivel megszűnik a szövetekre ható terhelés.
Egyéb alcsoportok is léteznek a 3 fő problémacsoporton túl. A szakorvos minden esetben személyre szabott diagnózist állít fel, és azonnal megkezdődhet a megfelelő terápiás módszer kidolgozása, illetve rendszeres gyakorlása.
