Oradour-sur-Glane egy francia település Haute-Vienne megyében, Limousin régióban. Neve összeforrt a második világháború rémségeivel, és a náci pusztítás szimbóluma lett. A II. világháború után épített jelenlegi kisváros távolabb helyezkedik el a régi falu romjaitól, ahol 1944. június 10-én a Waffen-SS alegységei tömegmészárlást hajtottak végre. 1944. június 10-én a németek Oradour-sur-Glane-ba érkezése után a kisbíró végigjárta az utcákat, felolvasta a parancsot, amelynek értelmében kivétel nélkül mindenkinek, férfiaknak, nőknek és gyerekeknek, a személyazonosságukat igazoló okmányukkal együtt azonnal a vásártérre kellett menniük. A katonák házról házra haladtak és kényszerítették még a betegeket, és időseket is, hogy a gyülekezési helyre menjenek. A németek két csoportra osztották az egybegyűlteket: egyik oldalra küldték az asszonyokat és a gyerekeket, a másikra a férfiakat.
642 lakost mészároltak le itt német katonák büntetésül a francia ellenállás miatt. 190 férfit, 245 nőt és 207 gyermeket mészároltak le ezen a napon. Csupán hat ember, öt férfi és egy nő élte túl a vérengzést. A túlélők beszámolója szerint, a férfiakat istállókba terelték, és lelőtték őket, sokukat lábon lőtték, majd felgyújtották az istállókat. A nőket és gyerekeket egy templomba hurcolták, majd felrobbantották a templom épületét. A falut szinte teljesen lerombolták, romjai azonban még mindig állnak, emlékeztetőül a borzalmas eseményekre.
A háború után Charles De Gaulle tábornok úgy döntött, hogy sohasem építik újjá a települést, amely így Franciaország náci megszállásának fájdalmas emlékhelye lett. A házak üszkös maradványait mementóként úgy hagyták, ahogy a rémségekkel teli nap végén maradtak. Még a templom fémtömeggé olvadt harangja is ott található a szentély romjai között. 1999-ben a települést „mártír faluvá” nyilvánították. Ekkor nyitották meg a romos és az új településrész között azt az Emlékközpontot, amelyben állandó kiállítás mutatja be a történteket.
