Ősmaradványokat, köztük óriáslajhárok fosszíliáit, valamint egy gondosan kidolgozott maja szentélyt rejt a világ legnagyobb, 347 kilométer hosszú víz alatti barlangrendszere Mexikóban.
A Yucatán-félsziget föld alatti vizeinek tanulmányozásával és megőrzésével foglalkozó Gran Acuifero Maya (GAM) projektben részt vevő szakemberek idén januárban jöttek rá hónapok óta tartó kutatások eredményeként, hogy a térség két óriási barlangrendszere, a valaha 263 kilométeresnek mért Sac Actun és a 84 kilométeres Dos Ojos egybenyílnak. A vízzel elárasztott két nagy barlanglabirintus Tulum tengerparti üdülőhely közelében kapcsolódik egymáshoz.
A régészek a napokban ismertették a barlangrendszer feltárásának eredményeit. A kutatók úgy vélik, hogy a barlangrendszer vízszintje időről időre változott, és a súlyos aszályok idején – olykor veszélyes – vízforrásként szolgált a helyiek számára – olvasható a Phys.org tudományos-ismeretterjesztő hírportálon.
A területére merészkedő állatok és emberek egy része soha nem jutott ki élve, ám az ő balszerencséjük segíti a kutatókat abban, hogy a felfedezett maradványok révén apró lépésekben összerakják a barlangrendszer 2,6 millió évvel ezelőtt kezdődött és a 11 700 évvel ezelőtt befejeződött pleisztocén földtörténet korig visszanyúló történetét.
A megkövesedett állati maradványok között a Gomphotheriidae családba tartozó elefántszerű teremtmény, valamint óriáslajhárok és medvék fosszíliáira bukkantak a szakemberek. Az emberek által hátrahagyott tárgyak között égetett emberi csontokat és kerámiákat azonosítottak, valamint falvéseteket is találtak. “Nagyon valószínűtlen, hogy bárhol a világon akad hasonló lelőhely. Lenyűgöző mennyiségű és állapotú régészeti leletet találtunk odabent”- mondta Guillermo de Anda projektigazgató, búvárrégész.
A leletek között található egy maja szentély, amelyet a háború és a kereskedők istenének emeltek. A szentélyhez egy lépcső is tartozik, amely megközelíthető egy, a barlangrendszerrel kapcsolatban álló víznyelőn keresztül is.
A Yucatán-félsziget tele van a maja nép monumentális emlékeivel. A maják városai rátelepültek azoknak a kútszerű karsztképződményeknek (cenote) a kiterjedt hálózatára, amelyek kapcsolatban álltak a vízzel teli barlangokkal. Egyes ilyen víznyelők vallási jelentőségre tettek szert a maják körében, akiknek leszármazottai ma is lakják a vidéket. A kutatók a barlangrendszerhez kapcsolódó több másik víznyelőnél is rituális tevékenységekre utaló jeleket találtak.
