Palmanova városa Olaszország északkeleti részén, a Friuli-Venezia Giulia autonóm régióban, Udine megyében fekszik, az Adriai-tenger partjához közel. A csillag alakú erődvárost a 16. században alapították, amikor Friuli vidéke a Velencei Köztársaság fennhatósága alatt állt. Szabályos 9-szögletű alaprajzát máig épségben megőrizte.
A város alapkövét 1593-ban helyezték el. A velenceiek államuk legnagyobb szárazföldi támaszpontjává akarták fejleszteni a várost, de ez a terv kudarcba fulladt. Az eredeti szándékról csak az óriási méretű Főtér (Piazza Grande) tanúskodik, amelynek kiterjedése a kisváros méreteihez képest aránytalanul eltúlzott. A városba három nagy erődített városkapun (Porta Aquileia, Porta Udine és Porta Cividale) keresztül lehet bejutni. Ezek megóvott állapotban ma is megtekinthetők.
Palmanovát, az „ideális szerkezetű erődvárost”, sugárirányú és koncentrikus utcahálózattal tervezték és építették, alapvetően katonai célokra. A széles és egyenes utcák arra szolgáltak, hogy ostrom idején a központi téren állomásozó katonaság a leggyorsabban kijuthasson a városfal veszélyeztetett részére. A város központjában laktak a tisztek, a külső háztömbökben a sorozott katonák, az erődfalak mentén pedig a hivatásos zsoldosok szállásai voltak. Palmanovát 1960-ban az Olasz Köztársaság elnöke rendeletében nemzeti műemlékké nyilvánította.
