Különleges állat rejtőzik Kelet-Ausztrália eukaliptuszerdeinek mélyén: a lombkorona sűrűjében élő óriás repülőerszényes (Petauroides volans) olyannyira ritkán figyelhető meg, hogy még hazájában is alig ismerik.

Ez a különleges erszényes, mely nagy fülei és bozontos farka miatt leginkább egy plüssjátékra emlékeztet, Queensland, Új-Dél-Wales és Victoria államokban fordul elő, s idős eukaliptuszfák odvában él. Testhossza 35-50 centiméter, farokhossza 45-60 cm, testtömege pedig 900-1700 gramm, ezzel a legnagyobb erszényesnek számít, amely siklásra képes. Két színváltozata ismert: az egyik a szénfeketétől a szürkéig változhat, a másik pedig világosszürke. A könyöke és hátsó lábai között kifeszíthető, szőrös repülőhártyájával akár 100 méteres távolságra is képes siklani egyik fától a másikig.


Az óriás repülőerszényes eukaliptuszok leveleivel táplálkozik, nem iszik és nem jön a talajra. Éjszakai életmódot folytat, nagy szeme és füle előre tekint, segítve a térbeli látást és hallást, ami a távolságok pontos felmérése miatt fontos számára. Az utódok öt hónapig élnek anyjuk erszényében, majd két hónapig a közös fészekben és anyjuk hátán tartózkodnak. Természetes ellenségei a dingók valamint a betelepített vörös rókák, melyek akkor tudják elkapni, ha véletlenül a talajra száll le, de a nagy héjabagoly siklórepülés közben is el tudja kapni.
Az óriás repülőerszényes populációja az elmúlt években jelentősen lecsökkent élőhelyének zsugorodás, illetve az idős eukaliptuszfák letarolása miatt.
“Ezeknek az erszényeseknek a léte nagyban függ a faodvaktól, amelyek csak 100 éves vagy annál idősebb eukaliptuszokban találhatóak” – mondta Matt Cecil, a Queenslandi Vadvédelmi Társulat munkatársa. “Ez egy csodálatos állat, de az ausztrálok nagy része nem is tudja, hogy létezik. Nehéz olyan állatok védelme érdekében küzdeni, amelyről a legtöbben még csak nem is hallottak. Pedig ezek a különleges állatok léteznek és segítségre van szükségük” – fűzte hozzá a szakértő. A szervezet ezért a helyi közösségekkel való kapcsolattartással, figyelemfelkeltő programokkal, oktatással és mesterséges odúk kihelyezésével próbálja segíteni a faj fennmaradását.

