Fokozottan ellenőrzik a kérészek biztonságát a tiszavirágzás idején a Tiszán és mellékfolyóin. A Tiszai Vízi Rendészeti Rendőrkapitányság természetvédelmi őrökkel, a polgárőrség vízi tagozatával és halászati őrökkel közösen folyamatosan és visszatérően ellenőrzi a területet – derül ki a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Rendőr-főkapitányság közleményéből. A tiszavirág és a vele rokon fajok az ipari forradalom előtt még egész Európában előfordultak, ma már azonban csak a Tiszán és mellékfolyóin, főként a Körösön figyelhetők meg.
A tiszavirág (Palingenia longicauda) védett kérészfaj, természetvédelmi értéke egyedenként tízezer forint. A természet védelméről szóló törvény kimondja: tilos a védett állatfajok elpusztítása, engedély szükséges a gyűjtésükhöz, a befogásukhoz, a birtokban tartásukhoz is. A védett rovarok elpusztítója szabálysértést követ el, és 150 ezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.
Természetkárosítást is elkövethet, aki a rovarok telepét károsítja meg vagy jelentős mennyiségű egyedet gyűjt. Felelnie kell annak is, aki a rajzásba kisgéphajóval belehajt és megzavarja, elpusztítja a kérészeket – közölte a rendőrség. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei folyószakaszon ezen a héten várható a tiszavirágzás.
A tiszavirágzás az alkonyati órákban zajlik. A kérészek rajzása nem számítható ki pontosan, sok körülmény befolyásolja: a hőmérséklet, a vízállás, a szélviszonyok és a felhősödés. Azon kívül, hogy egy rendkívül látványos esemény, fontos ökológiai jelentősége is van. Számos hal-, madár- és békafaj táplálékául szolgálnak, így számtalan sirályt, csért, gémet és gólyát láthatunk felbukkanni ilyenkor.
A tiszavirág a legnagyobb európai kérész; 2,5-3,8 centiméteres, a fehér farksertéivel 12 centiméter hosszú is lehet. A nőstényeknek a hímekhez képest nagyobb szárnyuk és testük van, farksertéi rövidebbek, így gyorsabb repülésre képesek. Egy nőstény általában 7-8 ezer petét rak a víz felszínére. A megtermékenyített peték a fenékre süllyednek. A kikelő lárvák befúrják magukat a meder falába és a víz felé nyitott vájatban élnek három évig egymáshoz közel, tíz-százezres egyedszámú telepeken, s eközben az iszap szerves korhadékával táplálkoznak. Három évnyi fejlődés után, június elején bújnak elő az üregükből és emelkednek a felszínre. Leginkább a partról benyúló faágakon, a vízben álló stégeken vedlenek. A kifejlett tiszavirágok ezután kezdenek el repülni, párosodnak, majd elpusztulnak.
