Roald Engelbregt Gravning Amundsen (1872. július 16. – 1928. június 18.) norvég felfedező, a sarkvidékek legeredményesebb felfedező utazója. Ő hajózott először át az Északnyugati átjárón (1903-1906), majd 1910–12-es expedíciójával elsőként érte el a Déli-sarkot 1911. december 14-én.
Az Északnyugati átjáró első végighajózása
Ő vezette azt az 1903-ban indult expedíciót, amelyen először sikerült végighajózni az Atlanti-óceánról a Csendes-óceánra az Északnyugati átjárón. Gjøa nevű, 50 tonnás hajójával heten indultak útnak. A Vilmos király-szigetet keletről kerülték meg, és eközben hosszabb időre megálltak, hogy méréseket végezzenek az északi mágneses sark környékén.
Eközben megismerkedtek az eszkimókkal és életmódjukkal; megtanulták, hogyan élhetnek meg a tundrán és a jégvilágban. Az expedíción Amundsen eltanulta a szánhúzó kutyák hajtását, és dokumentálta a hőszigetelő ruházatukat. 1905-ben indultak tovább, és ahogy kiértek a Kanadai-szigetvilágból, hajójuk a nyugati hosszúság 138°-nál befagyott. 1906-ban érkeztek meg Alaszka partjaihoz úgy, hogy a feladatot hatan teljesítették. A mágneses sarokhoz közel hajózva megfigyeléseikkel igazolták, hogy a pólus elvándorolt arról a helyéről, amit 1831-ben Ross meghatározott.
Fotó: Anders Beer Wilse
Fotó:Daniel Georg Nyblin
Norvég Nemzeti Könyvtár
A Déli-sark meghódítása
Az Északnyugati átjáró után az Északi-sark kezdte foglalkoztatni. 1910-ben már készen áll a Fram („Előre”) nevű hajójával az indulásra, amikor megérkezett a hír, hogy Robert Peary és Frederick Cook 1909-ben elérte az Északi-sarkot és, hogy Robert Falcon Scott a Déli-sarkra szervez expedíciót. Ezeket megtudva Amundsen megváltoztatta terveit. Látszólag az Északi-sark felé indult, de valójában a Déli-sark meghódítására készült. 1911. január 14-én, a Bálna-öböl néven ismert helyen érték el a selfjeget; Amundsen itt építette ki a Framheimnak, azaz a Fram otthonának nevezett bázisát.
Fotó: wikipedia
Februárban és márciusban utánpótlás-raktárakat építettek ki 80°, 81° és 82°-nál. A téli időszakban elszántan fejlesztették felszerelésüket, legfőképpen a szánokat. Amundsen és társai (Olav Bjaaland, Helmer Hanssen, Sverre Hassel és Oscar Wisting) 1911. október 20-án indultak útnak, és december 14-én, 35 nappal Scott előtt érték el a Déli-sarkot. Amundsen a sarki tábort Polheimnak nevezte el. Scott szerencsétlenül járt expedíciójával ellentétben Amundsenék a kiváló előkészületeknek és a nagyszerű szánhúzó kutyáknak köszönhetően simán, szinte eseménytelenül teljesítették a feladatot. Néhányan bírálták Amundsent, amiért elsődleges célja nem a tudomány, hanem az elsőknek járó dicsőség megszerzése volt.
Fotó:Frederick A. Cook
A Dél-sark meghódítása után több expedíciót is indított az Északi-sarkra repülővel és léghajóval is. Amundsen 1928-ban halt meg, amikor repülővel indult el, hogy megmentse a lezuhant, Italia nevű léghajó utasait. Néhány héttel később Tromsø közelében találták meg a repülőgépe darabjait, vagy a katasztrófában, vagy kevéssel utána meghalt, de a holttestét sosem találták meg.
Fotó: Daniel Georg Nyblin
Fotó:Frank H. Nowell
Fotó:William H. Rau
Fotó:Norvég Nemzeti Könyvtár
Fotó:
