A San Galgano Ciszterci Apátság Sienától 30 km-re található, Chiusdino település mellett, Toszkánában. Két fő épületből áll; az egyik maga a nagy kiterjedésű, ma már teljesen romokban lévő apátság, a másik pedig az Eremo, a Remetelak, közismertebb nevén a Rotonda di Montesiepi. Toszkána egyik gyöngyszeme a hatalmas, tető nélküli középkori templom. A templomot a 13. században építették, és Volterra püspöke, Alberto Solari 1368-ban szentelte fel. A felépítése után 100 év aranykor következett, majd 1364-ben megkezdődött a hely lassú enyészete, olyannyira, hogy 1550-ben Girolamo Vitelli még a tetőt is eladta. A néhány méterre levő Rotonda di Montesiepi előbb, 1182 és 1185 közt épült, oda, ahol Szent Galgano élete utolsó éveit élte, és később ide is temették. A hely különlegessége, hogy a kard, amit a szent belevágott egy sziklába, a mai napig ott látható. A kardot 2000-ben tudományosan is megvizsgálták, és a metallográfiás vizsgálatok azt mutatják, hogy valóban a 12. századból származik. A szent létéről és életéről elég nehéz biztosat tudni. Az azért látszik, a templom nagyságából és történetéből, hogy San Galgano kultusza virágzott a 13-14. században.
Galgano Guidottiról nagyon kevés történelmi adat áll rendelkezésünkre, valószínűleg Chiusdinoban született 1148-ban, helyi nemesi családban. A kor hagyományainak megfelelően, a középkori harcos lovagok életét szánták neki szülei, egy olyan időszakba csöppent bele, amikor a politikai és katonai hatalomért folytattak állandó küzdelmet a térség nagyurai. Ebben a történelmi közegben, az ifjú Galgano a többi lovaghoz hasonlóan, nem is válhatott mássá, mint hiú zsarnokká, élvezte a csatározásokat követő vad tivornyákat. A legenda szerint azonban hamarosan ráébredt arra, mennyire haszontalan ez az életmód, egyre inkább gyötörte ez az érzés. Megundorodott az addigi életétől, az elkövetett rémtettektől, megérett benne az elhatározás, hogy visszavonul a Monticiano közelében lévő Montesiepi kis dombjára és vezeklésképpen remeteként éli további napjait. Döntését két egymást követő látomás is segítette, Mihály Arkangyal jelent meg előtte és megmutatta a számára kijelölt életutat. Annak kézzelfogható jeleként, hogy lemond az erőszak minden formájáról, kardját belevágta egy sziklába. Épített magának egy remetelakot, napjait imával és meditációval töltötte, egészen addig, amíg Isten hangja, vakító fény kíséretében magához nem szólította, ez 1181. november 30-án következett be. Alig négy évvel a halála után III. Lucius Pápa Szentté avatja.
