A hegyi gorillák a kihalás szélén élő állatok, a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) „kritikusan veszélyeztetett fajként” tartja nyilván őket. John King Ugandában, a Bwindi Nemzeti Parkban vagy más néven Bwindi Áthatolhatatlan Nemzeti Parkban találkozott hegyi gorillák egy csoportjával, köztük egy kifejlett ezüsthátú hímmel.
A nemzeti park Uganda délnyugati részén terül el. A park része a Nagy-hasadékvölgy nyugati szélén fekvő Bwindi áthatolhatatlan erdőnek, határos a Kongói Demokratikus Köztársasággal és a benne található Virunga Nemzeti Parkkal. A nemzeti park területe 331 km2, sűrű erdő borítja. Az erdő Afrika egyik leggazdagabb ökoszisztémáját rejti, a park fő jellegzetessége a fajok sokszínűsége. A Bwindi Nemzeti Park a Világörökség része. Talán 340 hegyi gorillájáról a legismertebb, mely a világ veszélyeztetett hegyi gorilla állományának közel felét jelenti.
A hegyi gorillának más gorilla fajokkal összehasonlítva hosszabb és sötétebb szőrzete van, így olyan területeken is megél, ahol a hőmérséklet fagypont alá süllyed. Több időt tölt a talajon, mint bármely más főemlős, lába hasonlít az emberére. A gorillák egyedi orr-rajzolatuk, „orrlenyomatuk” alapján is megkülönböztethetők.
A hímek tömege általában kétszerese a nőstényekének, eléri a 220 kg-ot, a gorillák közül ez az alfaj a legnagyobb. A kifejlett hímeket ezüsthátúnak is hívják, mivel koruk előrehaladtával szürkés vagy ezüstös szőr fejlődik hátukon. A hegyi gorilla alapvetően a talajszinten él, négy lábon jár. Gyümölcsökért képes azonban fára is mászni, ha a fa elbírja a súlyát, és rövid távon két lábon is képes járni. A hegyi gorillák rendkívül szociális lények, viszonylag stabil, összetartó csoportokban élnek, melyeket a felnőtt hímek és nőstények közötti hosszan tartó kapcsolatok tartanak egyben.
