A következő napokban érdemes lesz estenként az eget kémlelnünk, ugyanis április 22-én éri el a Lyridák meteorraj a maximumát. A látványos égi jelenségben leginkább az északi féltekén élők gyönyörködhetnek.
A tavaszi meteorraj az augusztusi Perseidákhoz képest kevésbé élénk, ugyanakkor az egyik legrégebben feljegyzett csillaghullás. Az előrejelzések szerint óránként maximum 20 hullócsillagot észlelhetünk majd. Idén a hold erőteljes fénye nehezítheti a megfigyelést.
A kínai csillagászok már időszámításunk előtt 687-ben úgy írtak a Lyridákról, mint a „csillagok csapadékáról”. Erősen váltakozó aktivitása miatt azonban “hivatalosan” csak 1835-ben fedezte fel Dominique Arago francia csillagász. Szervezett megfigyelési kampányok során erősítették meg létezését, majd ezt követően találták meg korábbi kitöréseit a régi feljegyzésekben.
A meteorraj a Lyra csillagképről kapta nevét, amelynek irányából érkezik. De mivel a radiáns már magasan jár az égen, ezért becsapódásukkor az égbolt bármely pontján feltűnhetnek a hullócsillagok.
A meteorzápor úgynevezett „szülő égitestje” a Thatcher-üstökös, amelynek sűrűbb törmelékfelhőjével mintegy hatvan évente találkozik Földünk. Az ilyen „találkozások” alkalmával kiugró aktivitást mutat. Legutóbb 1982-ben történt ilyen kitörés, akkor óránként majdnem száz hullócsillagot figyeltek meg. A raj meteorjai átlagosan 49 kilométer per szekundum sebességgel csapódnak be bolygónk légkörébe, és miközben elégnek, hosszú csóvát húznak maguk után.
