Bangladesben a városok lakossága óriási sebességgel nő, az infrastruktúra kialakítása pedig a leállósávban döcög. A gyors urbanizáció hatására hatalmas kereslet tapasztalható az építőanyagok iránt. A folyamatosan növekvő számú kis gyár próbálja kielégíteni a tégla iránti keresletet.
Jelenleg mintegy 11 ezer ilyen kis gyár majdnem két millió tonna szenet és fát éget el évente. A városi téglagyárak munkásai szörnyű körülmények között dolgoznak, sok esetben nem élig meg az 50 éves kort sem: a tűzforró kemencék tetején, füstöt okádó kémények alatt nők, férfiak és gyerekek napi tíz-tizenkét órán át forgatják a lapátot.
A munkások 150 évvel ezelőtti, elavult technológiával gyártják a téglákat, ami az emberekre és a környezetre egyaránt káros hatással van. Munkavédelmi eszközöket, munkáscipőt, védősisakot vagy kesztyűt nem viselnek. Az agyag bányászata a tűző napon, a szabad ég alatt zajlik, melynek alapja az a kétkezi munka, amit ősi eszközökkel, például egy egyszerű kapával “bányásznak”. Az ilyen termelési feltételek mellett meglepő lehet, hogy a végtermék kiváló minőségű.
A téglagyárak munkásainak ebédje
Víz legalább elég mennyiségben áll rendelkezésre.