A Szahara délnyugati peremén, az egyre sivatagosodó szavannák ölelésében található Afrika egyik legrégebbi kereskedőközpontja, a középkor mesés gazdagságú nagyvárosa, Timbuktu. A település nagyjából 15 km-re fekszik a Niger- folyó deltájától. A világháborúk után a gyarmati rendszer felbomlásával a város az 1960-ban megalakult Mali Köztársasághoz került. Napjainkban az elszegényedett várost gyakran sújtja aszály, és a közeli Niger folyó miatt árvíz is. A 2002-es árvízben az elégtelen vízelvezető rendszer miatt számos a világörökséghez tartozó épület megrongálódott és két embert meghalt. Ám mára az éghajlatváltozás következtében az esők egyre jobban elkerülik a várost, így komoly vízhiány lépett föl, ami a mezőgazdaságot is nagyban veszélyezteti. Az egyik legfőbb bevételi forrást a turizmus képezi. A város aranykorában sok muszlim tudós dolgozott a Timbuktuban, ahol könyvtárat és egy híres iszlám egyetemet, a Sankore madrassah-ot is megalapították, ahol 20 000 diák tanulhatott. Ezek miatt Timbuktu a térség tudományos központjává lett. Timbuktu hanyatlását az 1591-es marokkói megszállás hozta el. A Sankore egyetem hittudósait elfogták, egy részüket kivégezték, a többit száműzték. A városra a következő évszázadokban több csapás is zúdult, főként bambara, fulani és tuareg harcosok formájában, akiket a marokkói katonák sem tudtak megfékezni.
Annak ellenére, hogy Timbuktu jeles történelemmel bír, mára egy igen elszegényedett várossá vált. Gazdaságilag hasonló helyzetben van mint az átlag harmadik világbeli települések. Ennek ellenére a lakosság száma növekvő tendenciát mutat, évente nagyjából 5.7%-kal élnek többen a városban. 1998-ban még csak 29 732-en laktak itt, 2009-re ez a szám már 54 453 volt. Timbuktu Mali hetedik régiójának, a Timbuktu régiónak a székhelye, melyet 2008-tól Mamadou Mangara ezredes irányít. Timbuktu legismertebb kulturális eseménye a januárban megrendezett Festival au Désert, amely az 1996-ban véget ért tuareg lázadás lezárását, valamint a békeszerződést ünnepli. Az ekkor megrendezésre kerülő Béke Lángja elnevezésű ceremónián 3000 fegyvert égetnek el, ezzel szimbolizálva a békét.
A Világörökségi Bizottság (WHC) 12. ülésszakán 1988. decemberében Timbuktu történelmi központjainak egyes részeit felhelyezte a világörökségi listára. A felvétel okai közé tartozott az a tény, hogy Timbuktu vallási helyei elengedetlenek voltak a korai iszlamizációhoz Észak-Afrikában, valamint a város építészete még mindig az eredeti, hagyományos észak-afrikai építési technikákat szemlélteti. Timbuktu három mecsetje közül, melyek a világörökségi státuszt élvezik, kétségkívül az 1327-ben épült Djinguereber mecset a leghíresebb. A mecset teljes egészében földből, fából, illetve szalmából áll, kivéve az északi homlokzatának egy részét, melyet mészkő alkot. Imaterme 2000 ember befogadására alkalmas, ezen kívül az épületben még három belső udvar, két minaret és 25 oszlopfolyosó kapott helyet.
