November 20.-án ünnepelte 15. születésnapját a Nemzetközi Űrállomás, melynek első darabját 1998-ban szállította fel egy orosz Proton rakéta, és amely mára a legnagyobb emberkéz alkotta szerkezetté vált a világűrben.
A Zarja (Napfelkelte) modul felbocsátásával kezdődött meg a precedens nélküli nemzetközi összefogás, amelynek során egyszerre egy modul felvitelével építették meg a komplexumot. Tizenöt országot képviselő, öt űrügynökség járult hozzá a projekthez, és 2000-re már asztronauták egymást váltó legénysége élt és él ma is a 150 milliárd dolláros Nemzetközi Űrállomáson (ISS). Napjainkban a komplexum akkora, mint egy amerikaifoci-pálya, lakható tere nagyjából megegyezik egy hat hálószobás házéval. A Hold mellett a második legfényesebb objektum az éjszakai égbolton.
A Zarja felbocsátása 1998. november 20-án (Fotó: NASA)
A konstrukciót indító Zarja modult – más néven Funkcionális Teherblokkot (FGB) – ma általában raktározásra használják. Eredetileg azonban a helyzetszabályozó, kommunikációs és elektromos rendszerek központja volt, míg az űrállomás a többi elemre várt, többek között a 2000-ben érkező Zvezda szervizmodulra.
Zarja és Unity – az első két modul
1998. december 4-én az Endeavour űrsikló felszállította a Unityt, és két nappal később a modulokat összekapcsolták. A folyamatosan bővülő komplexum 2007-ben az olasz fejlesztésű Harmony modullal, majd egy évvel később az európai Columbus és a japán Kibo laboratóriumokkal egészült ki. A Columbus csatlakoztatása óta mintegy 110, az Európai Űrügynökség (ESA)vezette és 500 tudóst felölelő kísérletet végeztek benne.
Kevesebb, mint két évvel később, 2000. október 31-én egy orosz Szojuz kapszulában megérkezett az első legénység. Az 1-es Expedícióban Bill Shepherd, a NASA űrhajósa, valamint Szergej Krikaljov és Jurij Gidzenko orosz kozmonauták vettek részt. A három űrhajós november 2-án lebegett át az űrállomás fedélzetére, és ezzel megkezdődött a folyamatos emberi jelenlét biztosítása az űrben. Az űrállomást jelenleg a 38-as Expedíció hat legénységi tagja – Vakata Koicsi japán, Oleg Kotov, Mikhail Tyurin és Szergej Rjazinszkij orosz, valamint Rick Mastracchio és Michael Hopkins amerikai asztronauták- lakja.
A két modul első találkozása óta az űrállomás az egyes nemzetközi partnerek által szolgáltatott modulról modulra nőtt, és mára a leghatalmasabb és legkomplexebb űreszköz lett. Az ISS jelenleg négyszer nagyobb a Mirnél, és ötször a Skylabnél. A NASA, a Roszkozmosz, az Európai Űrügynökség, a Japán Űrügynökség és a Kanadai Űrügynökség együttműködését reprezentálja.
Az űrállomás szerelése és karbantartása érdekében az ISS és az űrsiklók asztronautái 174-szer indultak űrsétára, majdnem 1100 órát töltve az űrben. Az évek folyamán számtalan kutatást végeztek a komplexumon, amelyek már óriási mennyiségű adatot nyújtottak számos tudományterületnek. A kutatások segítik az emberiséget többek között az egészségügy, a Föld-megfigyelés és az oktatás terén. Az elkövetkező években még több, az űrkutatást és a földi életet érintő eredményeket várnak.
Az űrállomás azonban nem csak egyszerű laboratórium és obszervatórium: egyben nemzetközi kikötőállomás is számos űrhajónak, úgymint az orosz Szojuz és Progressz, a japán HTV, a kereskedelmi Dragon és Cygnus, valamint az európai ATV teherszállítóknak. Az ESA eddig négy rakománnyal teli ATV-t küldött fel, az ötödik – Georges Lemaître – jövőre indul.
A jelenlegi 38-as Expedícióval összesen 211 ember járt és dolgozott az űrállomáson 352 űrmisszió folyamán. Európából olasz, francia, német, belga, holland, spanyol és svéd űrhajósok csatlakoztak az orosz, amerikai, kanadai és japán kollégákhoz, hogy egy-egy lépéssel messzebb jussanak az űrkutatás terén.
