Tristan da Cunha vulkanikus szigetcsoport, illetve annak főszigete az Atlanti-óceánon, 2816 kilométerre fekszik Dél-Afrikától és 3360 kilométerre Dél-Amerikától. Tristan da Cunha legmagasabb pontja a 2062 méter magas Qeen Mary’ Peak.
A szigetcsoportot Tristão da Cunha portugál admirális fedezte fel 1506-ban, partraszállását azonban a viharos tenger nem tette lehetővé. Az Atlanti-óceán viharainak gyakran kitett, lakatlan szigetcsoportot elsőként 1767-ben francia hajósok térképezték fel.
Első állandó lakosa és egyben tulajdonosa, az 1810-ben idetelepedett amerikai Jonathan Lambert volt, akinek 1812-ben bekövetkezett halálát követően a szigeteket 1816-ban Nagy-Britanniához csatolták. Lakóinak száma 1897-ben 64-re, 1909-ben 95-re emelkedett.
A szigetek népessége 271 fő, a lakosok összesen 7 családnevet viselnek, mindenki rokona egymásnak.
Tristan da Cunha a következő szigetekből és szigetcsoportokból áll: Tristan da Cunha (fősziget), Inaccessible-sziget, Gough-sziget, Nightingale-szigetek: Nightingale-sziget, Middle-sziget, Stoltenhoff-sziget. A fősziget egy 2062 méter magas, 11 kilométeres átmérőjű kör alaprajzú vulkáni kúp. Oldalai meredekek, speciális felszerelés nélkül csak néhány helyen lehet rá felkapaszkodni. A kúp tövénél másodlagos vulkáni kitörések nyomán kisebb platók keletkeztek. A legnagyobb sík terület 6 kilométer hosszú és 600 méter széles. Itt élnek a sziget lakosai az Edinburgh of the Seven Seas nevű faluban, amit általában csak “a településnek” neveznek. Éghajlata hűvös, viharos, csapadékos, de igazán hideg soha nincsen. A növényzet ezért szinte szubtrópusi. Az állatvilága viszont az Antarktisz ,,közelsége” miatt szubarktikus, fókák, pingvinek, albatroszok élnek a szigeten.
