Több millió műanyagrészecskét hagynak hátra a gleccsereken a hegymászó turisták: ugyanannyi mikroműanyag található már ott, mint a tengerpartokon és az óceánok fenekén – számolt be egy olasz vezetésű kutatócsoport az Európai Földtudományi Egyesület (EGU) közgyűlésén Bécsben.
Roberto Sergio Azzoni, a Milánói Egyetem kutatója szerint a műanyag nagy része a turisták felszereléséből és ruházatából származik. Azzoni és kollégái a Stilfser Joch Nemzeti Parkban lévő Forni gleccser felszínét vizsgálták át műanyagrészecskék után kutatva. Ez mintegy 11 négyzetkilométerével Olaszország egyik legnagyobb és leglátogatottabb gleccsere.
Hogy a minták biztosan tiszták maradjanak és ne fertőződjenek meg, a kutatók tiszta pamutból készült zöld műtősköpenyben és fapapucsban járták a gleccsert és műanyag tető nélküli üvegekbe, fém kanalakkal helyezték a jégfelszínből vett mintákat. A laboratóriumban meghatározták a mintákban lévő részecskék mennyiségét és megvizsgálták, melyik anyag milyen szerkezettel rendelkezik.
A gleccseren kilogrammonként 74 műanyagrészecskét találtak a jégben. Ez hasonló ahhoz a mennyiséghez, amennyi a tengerfenéken és a vízpartokon található. A tudósok becslései szerint a teljes Forni gleccseren 131-162 millió mikrorészecske lehet.
A kutatók a műanyag minden lehetséges formáját megtalálták: poliésztert, poliamidot, polietilént és polipropilént. A részecskék kétharmada rost formájában volt megtalálható, tehát a turisták funkcionális ruházatából származhatott – mondta Azzoni.
A maradék egyharmadot apró töredékek alkották, amelyeket részben a szél szállított a magasba, részben a hegymászók vitték magukkal. Ha a műanyag egyszer feljutott a hegyre, többé szinte el sem tűnhet onnan – fejtették ki a kutatók. A gleccser nagy felületén a szemét összegyűlik, de alig akad gleccserfolyam vagy olvadás, amely lehordaná azt.
Miközben a gleccsereken lévő műanyag mennyisége viszonylag könnyen megállapítható, a tengerekben jóval nehezebb a kutatók dolga. A felszínen az évente a vízbe kerülő 4-12 millió tonna műanyagból “mindössze” 250 tonna úszik, tehát több mint 99 százalék valahol a mélyben van.
Alethea Mountford, az angliai Newcastle-i Egyetem kutatója és munkatársai számítógéppel modellezték, hol lehet a szemét. Az úszó műanyag a felső száz méteren marad, a többi lesüllyed és az áramlatok révén a tengerfenék legmélyebb területeire is eljut. A Földközi-tenger, az Indiai-óceán és a dél-ázsiai tengeri régiók üledékeiben például emiatt nagy koncentrációban található műanyag.
