Tizenkét új felhőfajtát – köztük a ritka hullámfelhőszerű zord felhőt – ismert el először hivatalos rendszerezésében a Nemzetközi Felhőatlasz, amely a 19. század óta a felhők azonosításának első számű kézikönyve – adta hírül a BBC News.
Mammatus (Fotó: Wikipedia/NOAA Photo Library)
Utoljára 1987-ben ismertek el hivatalosan új felhőfajtákat az atlaszban, amelynek új, teljesen digitális változata 10 új felhőfajtát – köztük a 2006-ban először azonosított hullámfelhőszerű zord felhőt (asperitas) , valamint és a repülőgépek károsanyag-kibocsátása nyomán keletkező kondenzcsík okozta mesterséges felhőt (contrails) – ismert el.
Undulatus asperatus (Fotó: Wikipedia/
Contrails (Fotó: Wikipedia/airliners.net)
Az első felhőosztályozást 1802-ben publikálta a francia Jean-Baptiste Lamarck (1744-1829) a Meteorológiai Évkönyvben. Osztályozásában öt alaptípust különböztetett meg, majd ezeket 12-re bővítette. Ugyanebben az évben Luke Howard angol amatőr meteorológus vezette be a máig használatos cirrus, stratus és cumulus (pehely-, gomoly-, rétegfelhő) fogalmakat. Howard hét alaptípust különített el. 1891-ben egy müncheni nemzetközi meteorológiai konferencián bizottságot hoztak létre a nemzetközi felhőatlasz elkészítésére. A testület 300 felhőfénykép és rajz közül választotta ki azt a 28 képet, mely végül bekerült a felhőatlaszba. Az atlaszt 1896-an adták ki, legutóbbi változata 1975-ben jelent meg, amelyet 1987-ben vizsgáltak felül.
Arcus felhő (Fotó: Wikipedia/John Kerstholt/Solitude)
Arcus felhő (Fotó: Wikipedia/ )
Morning Glory (Fotó: Wikipedia/
Az atlasz kiadója, a Meteorológiai Világszervezet a felhőket fajokra, fajtákra és változatokra osztja. A felhőosztályozás 10 alaptípusból pehelyfelhő, bárányfelhő, fátyolfelhő, párnafelhő, lepelfelhő, esőrétegfelhő, gomolyos rétegfelhő, rétegfelhő, gomolyfelhő és zivatarfelhő – indul ki.
Pyrocumulus (Fotó: Wikipedia/JeremyaGreene)
Kelvin–Helmholtz (Fotó: Wikipedia/GRAHAMUK)
MTI, BBC, wmocloudatlas.org
