Kócos hajú, kisfejű új orángutánfajt találtak Szumátrán. Több évnyi kutatás után arra jutott egy nemzetközi szakértői csoport, hogy az indonéz szigeten izoláltan élő, mintegy 800 egyedből álló csoport önálló fajt alkot. Az ottani régióról a tapanuli orángutánnak (Pongo tapanuliensis) nevezték el a fajt, amely kis populációja miatt súlyosan veszélyeztetettnek számít.
Kilencven éve ez az első újonnan felfedezett emberszabású faj. A tudomány azt megelőzően (az emberi fajon kívül) hat hominidát különböztetett meg: a szumátrai és borneói orángutánt, a keleti és nyugati gorillát, a csimpánzt és a bonobót. “Az ember nem minden nap talál új emberszabású fajt. Nagyon izgalmas felfedezésről van szó” – mondta Michael Krützen, a Zürichi Egyetem kutatója. Kollégáival a Current Biology című szaklapban mutatták be eredményeiket.
Az orángután az ember egyik legközelebbi rokona. A hímek 50-90 kilogrammosra is megnőhetnek, a nőstények feleennyit nyomnak. Eredeti elterjedési területük Kínától Thaiföldön és Vietnamon át Jáva szigetéig nyúlt, ezeken a területeken azonban évezredek óta nem él egyetlen példány sem. Eddig a kutatók úgy vélték, hogy ma már csak két faja létezik: az egyik Szumátrán (szumátrai orángután – Pongo abelii), a másik a szomszédos Borneó szigetén (borneói orángután – Pongo pygmaeus). A tapanuli orángutánok a Batang Toru erdőben élnek, mely az Észak-Szumátrán lévő Toba-tótól délre található.
Az eddig is ismert volt, hogy néhány szumátrai orángután genetikailag erősen különbözik a többiektől. Az áttörő felismerés akkor történt, amikor elemezték egy olyan tapanuli orángután 2013-ban talált csontvázát, amellyel emberek végeztek.
Összehasonlítva a Toba-tótól északra élő orángutánokkal, óriási különbségeket találtak a koponyán és a fogakon. Különbözik a dzsungelen át dübörgő kiáltásuk is.
Harminchét orángután örökítőanyagának elemzéséből kiderült, hogy a Toba-tótól délre élő és északra élő orángutánok közti szakadás több mint hárommillió évre vezethető vissza. A borneói és szumátrai orángutánok azonban csak később, kevesebb mint 700 ezer éve váltak külön egymástól. “A Batang Toru-i orángutánok úgy tűnik, közvetlen leszármazottai az első orángutánoknak, amelyek az ázsiai szárazföldről érkeztek” – mondta Alexander Nater, a Zürichi Egyetem kutatója.
A tudósok a tapanuli orángutánok kihalásának veszélyére figyelmeztetnek. Életüket elsősorban a vadászat és a duzzasztógátak építése fenyegeti, amely természetes élőhelyük nagy részét tenné tönkre. Már évi egy százalékos kihalási aránnyal bizonytalanná válna túlélésük. “Ha a 800 állatból évente akár csak 8 is elpusztul, vagy valamilyen módon kikerül a populációból, kihal a faj” – áll a tanulmányban.
Current Biology, SOCP, UZH, MTI
