Már számos tanulmány feltárta, hogy a hollók a legintelligensebb madárfajok, sőt a legértelmesebb állatfajok közé tartoznak. Jó képességekkel rendelkeznek a problémamegoldás terén éppúgy, mint a kognitív feladatok (például utánzás, intuíció) esetén. A természetben végzett megfigyelésekből már kitűnt, hogy a hollók bámulatra méltó eredményességgel képesek együttműködni például a ragadozók elkergetésében. A madarak azonban megtagadják a közös munkát azokkal, akik becsapták őket. Megfigyelték azt is, hogy táplálékkereséshez olykor eszközt is használnak, és azt is, hogy az őket fenyegető emberek arcát több év után is felismerik.
Érdekes, hogy ezek a madarak nemcsak az általuk, hanem a társaik által elrejtett élelem pontos helyére is emlékeznek, ezáltal lopni is tudnak egymás rejtekéből. Ez az élelemszerzési módszer annyira elterjedt a hollók között, hogy nem ritkán képesek extra távolság megtételére is, hogy egy biztonságosabbnak vélt helyre rejtsék tartalékaikat. Szintén említésre érdemes, hogy néha úgy tesznek, mintha táplálékot rejtenének el, pedig épp nincs is náluk semmi. Ezt valószínűleg a leselkedő vetélytársak összezavarása érdekében teszik.
A szarkákhoz hasonlóan a hollók is előszeretettel gyűjtenek fényes tárgyakat, melyek a fénylő kavicsoktól a kisebb fémdarabokon keresztül egészen a golflabdákig terjedhetnek. Ennek a viselkedésformának egyik magyarázata hogy, így próbálják társaikat elkápráztatni.
A fiatal hollók roppant kíváncsiak minden, a környezetükben fellelhető új dolog iránt. A kutatók azt is dokumentálták, hogy a hollók – különösen a fiatal egyedek – képesek a puszta szórakozás kedvéért játékba bonyolódni: ha úgy tartja kedvük, havas lejtőkön csúszkálnak le, fogócskáznak a farkasokkal, vagy épp akrobatikus mutatványokat, hurkokat mutatnak be a levegőben. Ezek a madarak nemcsak hangokkal, hanem gesztusokkal is kommunikálnak egymással, ez pedig igen ritka az állatvilágban.
Osztrák kutatók most a hollók társadalmi rendszeréről derítettek ki újabb érdekességet: megfigyelték ugyanis, hogy közönség előtt jóval hangosabban kárognak és segítséget hívnak a bajba jutott madarak. A felső-ausztriai Cumberland Parkban a vaddisznók etetésekor gyakran gyűlnek össze szabadon élő hollók, amelyek az ételt próbálják ellopni. A legjobb darabokért harcba kezdenek, az erősebbek rá is támadnak gyengébb fajtársaikra.
A megtámadottak segítségért “kiáltanak”, károgásuk kifejezetten a közönségnek szól a szakértők szerint, akik kutatásukról a Proceedings of the Royal Science B című szaklapban számoltak be. Amennyiben jelen vannak az áldozat rokonai és “barátai”, gyakoribbak a segélykérő károgások. Ha viszont a táplálékot fogyasztó csapatban a támadó rokonai is ott vannak, jóval kevesebb ilyen károgást hallatnak – közölte a Bécsi Egyetem Konrad Lorenz Kutatóintézetének két munkatársa, Georgine Szipl és Thomas Bugnyar vezette csoport.
A madarak a tudósok szerint nagy tudással rendelkeznek a csoport összetételéről és rugalmasan alkalmazzák ezt a tudásukat. Ha lehetséges, riasztják közelben lévő rokonaikat és barátaikat, hogy azok a segítségükre siessenek. Ugyanakkor óvakodnak attól, hogy a riválisoknak és a támadók barátainak figyelmét magukra irányítsák. A vadon élő hollók (Corvus corax) jól kiismerik magukat fajtársaik kapcsolati hálójában, bár ezen madarak társadalmi rendszere komplex és gyakran nagyon sok állatot foglal magában. Szezontól, évszaktól vagy a táplálékkínálattól függően 50-100 holló is megjelenhet egy vaddisznó-etetésen – mondta Szipl.
