Ismét csökkent a jéggel borított terület kiterjedése, ami követi az eddigi trendet. A NASA közzétette pontos adatait az Északi-sark jégtakarójának idei legnagyobb kiterjedéséről, amelyet szokás szerint a február és április közötti időszakban mérnek. Ezúttal is csökkenést mutattak ki, ami azonban nem feltétlenül előlegezi meg a nyári negatív rekordot.
A jéggel fedett terület kiterjedése ezúttal március 24-én érte el tetőpontját, mégpedig 14,52 millió négyzetkilométerben, ami picit alatta marad a tavalyi év hasonló adatának (ez akkor 14,54 millió négyzetkilométer volt). Ez egyben a műholdas megfigyelés 1979-es kezdete óta rögzített legkisebb szám, de ehhez rögtön hozzáteszik, hogy a 13 legkisebb adat az utóbbi 13 évből származik, ami nem sok kételyt hagy a trend létezésével és annak alakulásával kapcsolatban. A csökkenés a december és február közötti időszakban megfigyelt rekordmagas hőmérsékletek egyértelmű eredménye, ez azonban több részre bontható.
Itt ugyanis nem pusztán a levegő hőmérsékletéről van szó, bár ez szintén több fokkal meghaladta az ilyenkor szokásos szintet. Az északi féltekén megfigyelt légmozgások is kedvezőtlen hatást gyakoroltak a trendre, ezek jóval melegebb levegőt hoztak magukkal a délebbre eső régiókból, a legfontosabb tényező azonban az óceán melegedése, amely megakadályozza a vékonyabb jégréteg déli irányú terjeszkedését. 1979 óta Texas állam területének kétszerese tűnt itt el, a télen megfigyelt negatív rekord azonban nem jelenti automatikusan a nyári trend folytatódását.
A nyári legkisebb kiterjedés egyébként fontosabb, hiszen ekkor van nagyobb szükség a beérkező napfény visszaverésére – a jeget visszaszorító óceán ehelyett elnyeli a hőt, majd pedig tovább melegíti a nála némileg hűvösebb levegőt.
