A velencei karnevál világszerte ismert, ősi hagyományokra épül, a gondolák és a lagúnák városában. A velencei karnevál hamvazószerda előtt két héttel kezdődik és egy nappal hamvazószerda előtt ér véget. A karnevál története ezer évre nyúlik vissza az időben. Elsőként 1094-ben került sor az eseményre.
A karnevál egy hatalmas bállal kezdődött, akárcsak napjainkban, amit számtalan színielőadás, játék és koncertek kísért a város terein. A karnevál idején a város lakói jelmezt öltöttek. A maskara főleg fekete, esetenként szürke köpenyből állt, melynek anyaga selyem volt. A fejen apró kámzsa helyezkedett el, fekete csipkéből és fátyolból, melynek bauta a neve. Az arc szabadon maradt részét fehérre festett álarc fedte, mely neve volton. Csupán a száj maradt szabadon. Mindezt kalap tartotta, fehér tollbokréta dísszel.
A jelmez által a karnevál idejére megszűntek a társadalmi különbségek. Idővel aztán az öltözékek is egyre hangsúlyosabb szerepet kaptak. A város népe egyre díszesebb és változatosabb kosztümökben mulatott. A mulatság egyik különös szokása volt, hogy a bohócnak öltözött fiúk és férfiak rózsavízzel töltött tojásokat dobáltak az utcán elvonuló szép lányokra és záptojást a kevésbé szépekre.
Az idők folyamán számos szokás hivatalossá vált, úgy, mint a maszkviselés, vagy a különböző, mai szemmel bizony elég kegyetlen játékok némelyike. Hiszen ezek a mulatságok többnyire állatok életét követelték. A velencei karnevál a 18.században élte virágkorát. Napóleon, 1797-ben betiltotta az eseményt, és csak jóval később rehabilitálták, ám onnantól már sohasem lett a régi. Ezt a káprázatos mulatságot igazából csak az 1970-es évek végén sikerült feltámasztania pár velencei fiatalnak akik a jól bevált záptojás hajigálással elevenítették meg a karnevált.
