A Titanic 1912-es tragédiája, amikor is a luxus-óceánjáró egy 500.000 tonnás jégheggyel ütközött, egy egész iparág megszületését eredményezte. 1914-ben alapították meg az International Ice Patrol (IIP) szervezetet, ami radarberendezésekkel, repülőkkel és újabban már műholdképek segítségével is folyamatosan nyomon követi a levált jéghegyeket a legfontosabb kereskedelmi útvonalakon.
Jéghegy vontatása a Hibernia olaj platform közeléből. Fotó: Randy Olson
Az IIP által gyűjtött információ a szállítmányozó hajótársaságok mellett az olajcégeknek is létfontosságú, hiszen a növekvő számú tengeri olajfúrótornyok rendszeresen ki vannak téve a sodródó jéghegyek szeszélyes útvonalainak. Csak az észak-atlanti térségben évente 20.000-40.000 jégdarab indul útnak (nagyrészt a grönlandi gleccserekből leszakadva), amik mind potenciális veszélyt jelenthetnek az újfundlandi partok közelében lévő platformok számára, éppen ezért az egyetlen gyors megoldást a jéghegyek biztonságos távolságba való elvonszolása nyújtja, amit külön erre szakosodott vállalkozások végeznek vontatóhajók bevetésével.
A Maersk Master vontatóhajó egy kb. 12 millió tonnás jéghegyet vontat (1987. február)
A vontatókötelet leeresztik és egy kört tesznek a jéghegy körül, hogy lasszóba foghassák a jéghegyet.
A vontatókötél átmérője eléri a 20 centimétert, és nem ritkán egy 400 méteres hosszúságú szakasz szükséges ahhoz, hogy átfogjanak vele egy nagyobb darabot. A polipropilén kötelet először egy bójára kötik fel, majd a leeresztése után a hajó megtesz egy kört a jéghegy körül úgy, hogy közben megtartja a minimum 200 méteres távolságot. Amikor ténylegesen vontatni kezdik a hatalmas hegyet, 800-2000 méteres biztonsági hosszt hagynak a hajó és a jégdarab között, hiszen a monstrum bármikor átfordulhat, és ilyenkor a víz alatt esetleg rejtve maradt nyúlványai szabályosan kettészakíthatják a közelben lévő hajókat, nem is beszélve az átborulás által gerjesztett hullámokról, amik a vontatóhajót is az oldalára dönthetik.
A jéghegyeknek általában csak 10-15%-a látszik a víz felett, közel a nagyobb 90%-os tömeg a víz felszíne alatt terpeszkedik. Egy jéghegyvontatás akár 72 óráig is eltarthat, aminek elsősorban az az oka, hogy a vontatóhajók csúcssebessége nem éri el az egy csomót.
Ezen felül még egy eszközük van a sodródó hegyek pályájának eltérítésére, ez pedig a nagyteljesítményű vízágyú. A Maersk Placentia vontatója például a 12 centiméter átmérőjű fúvócsöveivel 3200 köbméter vizet képes kilövellni óránként, aminek akkora ereje van, hogy 5,5 km/órás sebességgel tolja el a hajót magától a jéghegytől. A kontraktorok átlagosan évente 70-100 jéghegy vontatását végzik el, és mivel meglehetősen veszélyes munkáról beszélhetünk, a 10-14 munkással dolgozó hajók kapitányainak éves fizetése a 100.000$-ot (22,2 millió Ft) is meghaladhatja.
