1940 szeptember 20.-án, egy évvel azután, hogy Hitler hat évig tartó háborút kirobbantva lerohanta Lengyelországot, egy német repülő bombát dobott Londonra az Anglia elleni bombázó hadjárat ideje alatt. A célpont a Westminster-székesegyház épülete volt. Szerencsére a pilóták rosszul számolták ki a röppályát, és a bomba célt tévesztett. A székesegyház melletti téren csapódott be, egy nagy krátert hagyva maga után.
A kráter egészen a következő tavaszig érintetlen maradt, amikor a katedrális gondnoka, Mr. Hayes meglátta benne a lehetőséget egy kert kialakítására.
Az első világháborúhoz hasonlóan a második is hiányt okozott élelemben, ruházatban, és az élet majd minden területén. Sok család, a kormány bátorítása mellett elkezdte saját maga megtermelni a szükséges élelmiszert kis földterületeken a hátsó udvarokban, játszótereken, de még a közparkokban is. Ezeket „Győzelmi Kertek”-nek nevezték el, George Washington Carver, egy amerikai mezőgazdasági tudós ötlete nyomán.
Amellett, hogy biztosították a lakosság táplálását, és közvetve segítették a háborús törekvések elérését, javították a morált is, hiszen a kertészek erőt merítettek a munkájukból, aminek eredménye a megtermelt élelmiszer volt.
Az „Áss a győzelemért” mozgalom fellendült mind Amerikában, mind Európában. Nagy-Britanniában a kihasználatlan területeket, mint például a vasúti sínek mentén fekvő földeket, díszkerteket és pázsitokat termőföldekké alakították át.
A sportpályákat, és golfpályákat szintén mezőgazdasági célokra vették igénybe, de nem ásták fel őket, hanem juhok legeltetésére használták. A londoni Hyde-park egy részét felszántották és zöldségeskertet alakítottak ki, míg az Albert emlékmű tövébe hagymaföldet telepítettek. A Buckingham palota, és a Windsori kastély is rendelkezett zöldségeskerttel.
Nem Mr. Hayes volt az egyetlen, aki meglátta a lehetőséget a pusztítás közepette. Egy másik londoni lakos, aki a gazdag Bayswater negyedben, nyugat-Londonban lakott szintén zöldséges, és virágos kertet alakított ki egy, a házát épphogy elkerülő bomba kráteréből.
A háborús konfliktusok közbeni találékonyság a vietnámiaknál is megfigyelhető volt. A vietnámi háború majd két évtizede alatt, az Egyesült Államok több, mint 7 millió tonna bombát dobott le Vietnámra, Laoszra és Kambodzsára – több mint tripláját annak a mennyiségnek, mint amit az amerikaiak Európára és Ázsiára együttvéve dobtak a második világháború során. A bombázások kráterektől szaggatva hagyták a vidéki tájat, amiket a falusiak haltenyésztő tavacskákká alakítottak.
