A Death Valley Nemzeti Park (magyarul Halál-völgy Nemzeti Park) a legszárazabb és legforróbb amerikai nemzeti park. Itt található Észak-Amerika legalacsonyabb pontja, Badwater-medence is, 86 m-rel a tengerszint alatt. Nevét a kaliforniai aranyláz idején kapta a bevándorlóktól, akik eltévedtek és majdnem odavesztek a völgyben. A Death Valley a Föld egyik legforróbb területe, száraz, sivatagos, az éves csapadékmennyiség kevesebb mint 50 mm.
1913. július 10-én 56,7 °C-ot mértek, ami azóta is rekord az Egyesült Államokban. A nappali átlaghőmérséklet júliusban eléri a 47 °C-ot, és nem ritkák az 50 °C fölötti értékek. Az óceán felől érkező nedves légtömegeket a hegyek felfelé kényszerítik. A vízpára kicsapódik, és hegylánc túloldalára már csak száraz levegő érkezik. A Death Valley-t három nagy hegylánc választja el az óceántól: a Parti-hegység, a Sierra Nevada, végül az Argus és a Panamint hegység, a Mexikói-öböl felől érkező felhőknek a Sziklás-hegység állja útját. Éppen ezért ide csak igen kevés csapadék jut, ráadásul ez a kevés viszont hirtelen, nagy esők formájában hullik.
A Death Valley általában így fest:
A szélsőséges klíma ellenére azonban sok növényfaj honos a Death Valley Nemzeti Parkban, ezek közül huszonegyet sehol másutt nem találni. A szélsőséges klímában kulcskérdés, hogyan sikerül a növényvilágnak alkalmazkodni a száraz éghajlathoz. A völgyre jellemző kreozot cserje és a meszkvitófa gyökere 15 m-re is lenyúlik, hogy elérje a talajvizet. A Halál-völgyben ugyanakkor a mostanihoz hasonló látványos virágzás viszonylag ritkán fordul elő, legutoljára 10 éve volt ilyen gyönyörű virágtenger. A mostani, különleges virágzás a megszokottnál nagyobb mennyiségű esőnek köszönhető. Ez azért különös, mert elképesztő szárazság sújtotta Kaliforniát, a Halál-völgyben viszont jóval több eső hullott le.
A Halál-völgy egyébként sokféle hüllő, madár és emlős otthona, mind jól alkalmazkodtak a sivatagi környezethez. A sokféle és nagy számban is megtalálható rágcsáló mellett él még a völgyben és a hegyekben földikutya, hiúz, puma és kitróka is. A legnagyobb őshonos emlős a kanadai vadjuh, kisebb csordái főleg a hegyoldalakon barangolnak, de néha letévednek a völgy aljára is.
VIDEÓ:
